Belgrád trip 1

Ezennel nemzetközivé avanzsál a rötyiket bemutató mozgalmunk. Belgrádba való utazásunk alatt természetesen a különféle helyek WC-it is megtekintettük. Olyan exkluzív rötyiket is bemutatunk, amiket csak fémdetektorokon, nagy, csúnya, szerbül beszélő szerb smasszerokon keresztül átverekedve tudtunk megnézni, vagy egy olyan kocsmáét, ami nem is kocsma.

Reggel, valamiért az a vágyunk támadt, hogy igyunk egy kávét a belgrádi Váci utcában. Aranyélet. De meglett legalább az egyik a dokumentációja. Via del Gusto:






Az első éjszakában egy olyan kricsmiben ittuk azt, amit a szerbek is ittak, amiben egy rötyi volt, és amit Muski Krojac-nak hívtak, ami szabót jelent.




Folytatjuk.

Rötyi taktikák

Szerintünk minden (épelméjű) férfitársunk ismeri azt a pokoli érzést, amikor feszítő hólyaggal belépünk egy nyilvános rötyibe (mindegy, hogy hol: kocsmában, rendelőben, bárhol) és a falra szerelt piszoároknál mások is állnak. Súlyos hiányossága a magyar oktatásügynek, hogy nem készítenek fel ezeknek a szituációknak a megoldására. Azonban mi segítünk: egy kedves barátunk ajánlott nekünk egy tréningprogramot, mi pedig prezentáljuk mindenki okulására: RÖTYI TAKTIKÁK ITT!

Urán WC part 2 (maga a dolog)

Bár véget ért a műsor, mint ahogy azt a zöfi zseniális kreatív igazgatója zseniális posztjában a nagyvilág tudtára is adta, azért mi még adózunk önnön nagyságunknak eggyel, hogy aztán továbblépve saját szarunkon új utakra lépjünk.

Urán WC part 1 (a dzsuvázás)

Szóval nem azért az egyhúszért, de ha most belegondoltunk arra kell jutnunk, hogy qrva jó arcok vagyunk. Mert nem csak fikázzuk vagy dicsérjük a rötyiket, hanem csináltunk is egyet. Ugyan nem mi húztuk fel a falait és betonoztuk le, de akkor is. Persze a tökéletes buditól nagyon messze van még. Nem napkollektoros automatikával működik minden, nem környezettudatos piszoár forgatja vissza a pisit, tisztít és aztán öblít azzal újra (azért az kemény nem, hogy ivóvízzel húzzuk le WC-t?), nem takarékos a csap (és még sorolhatnánk a hiányosságokat, egyben a TÖKÉLETES WC jellemzőit), de azért akkor is. Az eredeti koncepciónktól is nagyon messze kerültünk a végtermékkel (mármint a „kész” budival), mert nem volt sok milliónk, meg az intézmény sem engedte, hogy teljesen átalakítsuk a WC-t, de akkor is.




Mert iszonyatos állapotok uralkodtak, mikor odaértünk. A pécsi Uránbányász téren állandó és masszív pisi szag terjengett, mert a kedves pisilni és kakilni vágyó közönség használta ugyan a rötyit, de mert bemenni ugye nem tudtak, az ajtóra engedték rá a szervezet számára nem szükséges anyagokat.


Konkrétan leszarták, lehányták és lepisálták az ajtót. Komolyan. Órákon át kapargattuk a lépcsőről a fekália darabokat, sluagoztuk a bejáratot, mostuk le az ajtóról a valamiket, mert szagmintát nem vettünk, csak azt vettük észre, hogy miről azt hittük rozsda az egy kis suvickolás után lejön. És még csak az ajtóban voltunk.




Beljebb sajnos meg kellett borítanunk a több hónapos zárva tartás miatt kialakult természetes biotópot. Irdatlan mennyiségű és a legkülönfélébb fajtájú, méretű, állagú pókot, csótányt, rovart, organizmust öltünk meg miközben próbáltuk levakarni a falakról a pókhálókat. Olyan pókhálókat, melyekben megállt a víz. Láttunk például frissen kikelt, apró fehér pókokat tucatszám, és olyanokat is amiktól heteikig rémálmaink lesznek.



Persze Urán lakossága érdeklődve figyelte munkánkat, sőt egy-két ember már a munka közben is igénybe vette a WC-t.


Folyt. köv.

Roosevelt téri Halászcsárda

Mert van olyan, hogy egy puccos helyen, ahová Alföldi és sok hírös embör jár enni, a sehonnai bitangokkal (mint amilyenek mi lönnénk) csúnyán bánnak.


És akkor még a rötyi is hagy némi kívánnivalót maga után.


Mikor megérkeztünk Szöged hírös halászcsárdájába, a személyzet látta rajtunk, hogy nem esszük ki őket a készletükből. Már az ajtó mellé kirakott árlista hosszú stírölése is ezt az érzést erősíthette bennünk. Leültünk, majd percökig a személyzet kedélyesen beszélgetett egymással, ránk se hedörítettek, pedig dolguk nem volt. Nem jöttek az istönnek sem, ami nem is lenne akkor baj, csak mikor az utánunk érkező, németül beszélő turistákhoz hamarabb kimentek mint hozzánk, akkor úgy éreztük kissé sömmibe vesznek minket. Aztán a "mit akartok bae" szintű kedvesség sem esett jól.


Gondoltuk nem illünk mi ide, nem vagyunk turisták és Alföldik sem, de ha már egyszer oda vetett minket a sors megnéztük a WC-t.


Kicsit csalódunk. Magyarországon, ha a pincérek arrogánsak, az még rendben is van, megtehetik. De legalább a budit szedjék rendbe.


Találó a mondás: nem mind arany, ami fénylik...

Uránia

Az Uránia Pécs egyik kultikus helye, ahol kultikus emberek dolgoznak, ahová kultikus emberek járnak. Az Uránia mozi, kricsmi, koncerthelyszín egyben. Csak azt nem értjük, ezen a kultikus helyen hová pisálnak az emberek.


Az Uránia budijánál nem sok igénytelenebb van. Ez a tény már csak azért is kellemetlen, mert a mozi rendkívüli pedantériával próbál adni saját hírnevére. Közönségtalálkozók sora, igényes szóróanyag, kellemes környezet. Csak a budi... Azt valamiért nem sikerült a helyére tenni.



Csupasz, fehér falak, húgycseppektől besárgult csempe, igénytelen vécé. Állandó, iszonyatos bűz, mert a szagelszívó (mi a papírral eldugaszolt propellerre azt gondoljuk, hogy az a szagelszívó) soha nem működik.


Kezet csak vízzel lehet mosni a férfivécében, mert szappan nincs (bár tartó van). És nem csak hajnalban, a bulik végén ez a helyzet, hanem mindig (a fotókat délután hatkor csináltuk). A vécék díszítése mindössze a helyi matricaragasztgató és készítő kisiparosok által kirakott munkákból áll. És annyi.


Azonban a legalja alja, a nagy, büdös és magyar budivalóság maga, a női vécé szappannyomójába belebaszott, teszkós-folyékonyszappanos flakon. Az Uránibán megdőlni látszott az a teória, hogy csak a magyar férfiak nem mosnak kezet pisálás után, mert az Urániában a nők sem. Bár úgy tűnik a nőknek a lehetőséget megadják: ha a flakonból kicsurog még valami, akkor kedves hölgyek, mossanak kezet.





Kíváncsiak lennénk, hogy ha valaki szóvá tenné a kultikus Uránia vezetőinek, hogy mi lenne, ha ráköltenének vagy 2000 forintot a vécé helyrehozására, akkor mit szólnának?

Casanova Büfé Kökény cityben

Budi szempontból a fesztiválozás nem nagy kunszt. Van a toi-for, ami a fesztiválok végére a civilizált emberiség kilencedig bűne, és annyi. Viszont van olyan, hogy egy fesztiválról az ember elmegy egy hosszú sötét úton egy kocsmába, mert már miért ne lenne az erdő közepén egy fesztivál, és már miért ne lenne az erdő közepén egy kocsma is, ahol a tömeg bebaszásával egyenes arányban lehetett alkudozni a piára:
- Mennyi egy nagyfröccs?
- Mennyi pénzed van?


És persze a krimóban van rötyi is, meg sok rokker a rötyiben (mert rockfesztiválról van szó).



Ami meg is látszik:







Sajnos elvesztettem a fonalat, hogy melyik a női és melyik a férfi budi, de talán mindegy is.

MTA székház – ahol az okosok tolják

Csak azért, mert mutatni szeretnénk: nem szarral gurigázunk. Hogy már az első, konkrét budit bemutató poszt is tisztázza, mi nem a szarás állatias és primitív aspektusaira pörgünk, vagy arra, amikor pironkodva kell kiejteni a tabu szavakat (kaki, pisi, budi), hanem egy intellektuálisabb szintet birizgálunk.



A pécsi MTA székház budija semmilyen meglepetést sem tartogat. Persze nagyon jó lett volna gonosz vigyorral a gép előtt ülve arról írni, hogy édes hazánkban mocskos még az MTA vécéje is, de sajnos nem. Persze a Tökéletes WC-től nagyon messze van, nem is mertünk ülve belepössenteni, de legalább volt papír (kéz és egyéb törléshez), kézmosó, tiszta budikefe.



Lelkünk nyugodt.

Az első - küldetés tisztázása

A téma a fajansz, a budi, a toalett, a vécé, a WC, az illemhely, az árnyékszék, a kaki, a pisi. Ismerjük már be végre: MINDENKI SZARIK ÉS MINDENKI PISÁL. (De úgy tűnik, mindegy milyen körülmények között.)


Szent célunk a Tökéletes WC megtalálása. Hogy milyen a tökéletes toalett, még mi sem tudjuk, de koncepcióink vannak. A Tökéletes WC megtalálásának rögös útján mindent lefényképezünk. A Tökéletes WC-nek nyilvánosnak kell lennie, közösségi térben, mindenki által elérhető WC-ről beszélünk, az egyenlőség nevében, mert kirekesztő az, ha azé a győzelem, aki legelőször érkezik és telerakja kakival-pisivel, majd mindenki más csak az ő szarában tapicskol.

Minket nem érdekel, hogy milyen a sör a kocsmában, vagy milyen az őzgerinc borban a többcsillagos szállodában. Csak az érdekel, hogy hozzá kell-e érnünk a budi kilincséhez szarás után.

Ha egyszer egy kocsmában, repülőtéren, utcán, hivatalban, vagy bármely más nyilvános helyen ráakadunk arra a WC-re, amelyre szemrebbenés nélkül leülünk pisálni (is), küldetésünk bevégeztetett. Végtelen küzdelem? Utópia vagy halál! Jelenleg a Tökéletes nyilvános WC megtalálsára nem látunk reális esélyt. De bízunk.

Bibliánk a Kakadémia, a könyv mely mindent tartalmaz amit tudni lehet.