MTA székház – ahol az okosok tolják

Csak azért, mert mutatni szeretnénk: nem szarral gurigázunk. Hogy már az első, konkrét budit bemutató poszt is tisztázza, mi nem a szarás állatias és primitív aspektusaira pörgünk, vagy arra, amikor pironkodva kell kiejteni a tabu szavakat (kaki, pisi, budi), hanem egy intellektuálisabb szintet birizgálunk.



A pécsi MTA székház budija semmilyen meglepetést sem tartogat. Persze nagyon jó lett volna gonosz vigyorral a gép előtt ülve arról írni, hogy édes hazánkban mocskos még az MTA vécéje is, de sajnos nem. Persze a Tökéletes WC-től nagyon messze van, nem is mertünk ülve belepössenteni, de legalább volt papír (kéz és egyéb törléshez), kézmosó, tiszta budikefe.



Lelkünk nyugodt.

Az első - küldetés tisztázása

A téma a fajansz, a budi, a toalett, a vécé, a WC, az illemhely, az árnyékszék, a kaki, a pisi. Ismerjük már be végre: MINDENKI SZARIK ÉS MINDENKI PISÁL. (De úgy tűnik, mindegy milyen körülmények között.)


Szent célunk a Tökéletes WC megtalálása. Hogy milyen a tökéletes toalett, még mi sem tudjuk, de koncepcióink vannak. A Tökéletes WC megtalálásának rögös útján mindent lefényképezünk. A Tökéletes WC-nek nyilvánosnak kell lennie, közösségi térben, mindenki által elérhető WC-ről beszélünk, az egyenlőség nevében, mert kirekesztő az, ha azé a győzelem, aki legelőször érkezik és telerakja kakival-pisivel, majd mindenki más csak az ő szarában tapicskol.

Minket nem érdekel, hogy milyen a sör a kocsmában, vagy milyen az őzgerinc borban a többcsillagos szállodában. Csak az érdekel, hogy hozzá kell-e érnünk a budi kilincséhez szarás után.

Ha egyszer egy kocsmában, repülőtéren, utcán, hivatalban, vagy bármely más nyilvános helyen ráakadunk arra a WC-re, amelyre szemrebbenés nélkül leülünk pisálni (is), küldetésünk bevégeztetett. Végtelen küzdelem? Utópia vagy halál! Jelenleg a Tökéletes nyilvános WC megtalálsára nem látunk reális esélyt. De bízunk.

Bibliánk a Kakadémia, a könyv mely mindent tartalmaz amit tudni lehet.